Üres, fekete terembe léptem be. Alig láttam valamit, valójában semmit, végül majdnem el is estem egy székben (?), ami a helyiségben volt. A fának durva volt a felülete, ahogy ujjaim megfogták, de nem törődtem vele, helyette leültem rá. Hogy meddig ücsörögtem a sötétben? Talán csak perceken, de az is lehet, hogy órákat... elvesztettem az időérzékemet ebben az a fekete, kongó némaságban, ahol csak az én lélegzetemet lehetett hallani. Hűvös volt, de ez nem zavart, kellemes volt. Aztán felvillant egy szín, jobban mondva az első, mert követte őt jó pár másik. De nem is szín volt, hanem színezett fény, ami elvakított először, mert a szemeim már hozzászoktak az egységes sötétséghez.
Fűzöld, vérvörös, tengerkék, mézsárga, végül pedig orgonalila.
A kedvenc színeim... Azon kezdtem gondolkodni, hogy miért éppen ezek a színek jelentek meg? Semmi nem volt számomra ismerősnek itt - gondolok itt hangok, illatokra. Nem éreztem deja vu-t sem. Épp ezért nem is értettem ezt az egészet. Újra és újra felvillantak a kedvenc színeim a többi között, amiktől csak úgy vibrált az egész helyiség. Kicsit zavart is, de nem túlzottan.
A színekről eszembe jutott a barátnőm, erre a gondolatra hevesebben kezdtek villódzni a fények a színes fények a sötétben. A neve csengett a fülembe, mintha csak éppen most mondta volna ki valaki, de rajtam kívül senki nem volt a teremben, és én sem mondtam ki. Az illata is ott volt, körüllengett, mintha csak mellettem állt volna, de sehol senki. Ezektől pedig valamiért furcsa melegség és nyugalom áradt szét bennem. Borzasztó furcsa érzés volt. Zavaros... sőt! Zavaró! Frusztrált az a tény, hogy nem tudom, miért vagyok itt, és azt sem, hogy mik ezek a fények; arról meg már ne is beszéljünk, hogy miért érzem a legjobb barátnőm jelenlétét. Érthetetlen és furcsa és zavaró és... és lassan az őrületbe kerget.
Színek. Érzések. Gondolatok.
Mind-mind összefonódnak egy hatalmas, színes masszává, elmúlik minden, megváltozik, újraépül... és kezdődik minden elölről. Egyetlen egy valami állandó, a kedvenc színeim, és lassan kezdek rájönni mit is akarnak jelenteni. A fűzöld a hűségemet, a vérvörös a szeretetemet, a tengerkék a bizalmamat, a mézsárga az együttérzésemet, és az orgonalila a megértésemet próbálja jelképezni... A legjobb barátnőmmel szemben... és ezek a színek összességében egy dolgot akarnak mutatni, csak kicsit bonyolultan: a barátságot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése