Az utolsó találkozásunk óta furcsán érzem magam. Egyenlőre félek bevallani, még a gondolatától is irtózom, hogy esetleg...nem, az nem lehet...
Ha rá gondolok bizsergés fut át az egész testemen, egy mosoly bújik meg a szám szélén, a szívem pedig rendetlenül kezd össze-vissza dobogni.Az eszem hatalmas transzparensekkel tiltakozik ellene: "NE csináld!", "Légy óvatos!", "NE SZERESS BELÉ!". De nem tudom őt kiverni a fejemből. Megcsörren a mobilom, és összerezzenek.
- Szia Drága- Ő az.
- Szia Baby! Ráérsz holnap este? - hangjából csak úgy árad az önbizalom.
- Persze- nem ezt akartam mondani, nem szabadna találkoznunk, de vágytam arra, hogy vele legyek.
- Rendben, akkor este kilenckor a kapuban várlak.
- Ott leszek. Csók.
Ahogy kinyomtam a telefont, egy hatalmas sóhaj tört fel a mellkasomból, mert eszembe jutott a legutóbbi randink, már ha lehet így nevezni. Valahogy más volt, mint az előzőek, de nem tudtam megmagyarázni miért.
Az együtt töltött két szenvedélyes óra után csupasz vállán feküdtem, ő pedig meztelen karomat simogatta. Arcát egy percre hosszú, szőke hajamba fúrta, és egy nagy levegőt vett.
- Nagyon élveztem. Imádlak- egy csókot nyomott a számra.
- Ez az első, hogy kimondtad- elmosolyodtam.
- De tudod jól, hogy mennyire tetszik- egy kis szemrehányást éreztem a hangjában.
Lassan három hónapja tartanak ezek a titkos találkák, de még egyszer sem nyilvánította ki, hogy valóban élvezné az együtt töltött órákat.
- Én inkább azt mondanám, hogy sejtem- nem válaszolt ezért folytattam.- Teljesen más dolog a kettő. Azt viszont biztosra tudom, hogy én csak egy vagyok a sok közül, de azért mégis szeretném hallani, hogy tetszenek ezek a lopott esték.
- Nem, ebben tévedsz.
- Ennyire azért nem vagyok naiv- rákacsintottam, és elnevettem magam, az ő szája is mosolyra húzódott. Igazából egy kis hiszékeny csaj voltam, teljesen eltudott varázsolni egy- két bókkal.
- Szerinted ha nem tetszenél, akkor foglalkoznék veled? Modellek vesznek körül, megkaphatom őket, amelyiket és amikor akarom. De Téged már két éve figyellek, hidd el nagyon bejössz nekem- kezével a hajamban matatott, puha ajkával egy puszit nyomott a homlokomra.
Megcsókolt, de közben az járt a fejemben, hogy mennyit hihetek el ebből. Mindig őszinte volt velem, nyílt lapokkal játszott, tudtam, hogy van barátnője, én viszont facér voltam, szóval nem foglalkoztam evvel, ez az ő dolga volt, én csak élveztem, hogy együtt lehetünk.
Amikor éjszaka kiléptem tőle a kapun, éreztem, hogy valami megváltozott.Már nem csak egy jó numera volt, hanem valami több. Egy mondat visszhangzott a fejemben: "Hidd el nagyon bejössz nekem". Otthon csak bedőltem az ágyamba, de nem tudtam elaludni. Rajta járt az eszem egyfolytában.
Hiába tisztáztuk az elején, hogy kizárjuk az érzelmeket, én megszegtem az ígéretemet. Beleszerettem. És most, hogy felhívott vadul kezdett dobogni a szívem, és ahogy letettem a telefont, már hiányzott is az a férfias hang amely az előbb még a fülemben búgott.
Izgulni kezdtem a holnap találkozó miatt, amit ezelőtt sosem tettem.Már most azon gondolkoztam, hogy mit vegyek fel: miniszoknyát magassarkúval vagy forrónadrágot saruval. Nem tudom minek foglalkozom evvel, úgy is gyorsan lekerül rólam, de tetszeni akartam neki.
A hívás utáni éjszaka is vele álmodtam. Csak annyi volt, hogy kézen fogva megyünk be egy étterembe. Ez elég volt ahhoz, hogy mosolyogva ébredjek, és az a tudat, hogy ma találkozunk bearanyozta a napomat.
Már este hétkor elkezdtem készülődni, hogy tökéletes nézzek ki arra a tíz percre amíg ruhában állok előtte.
Fürödtem, beszárítottam a hajamat, felvettem az előre kikészített fehér forrónacit és a virágos csőtopot, befújtam magam a liliom illatú parfümömmel, és egy utolsó pillantást vetettem a tükörképemre. Olyan izgatottan indultam el otthonról, mintha az első randira mentem volna. Ahogy közeledtem hozzá a szívem egyre hevesebben dobogott.
Megláttam őt a kapunak támaszkodva, és egy percre elállt a lélegzetem. Már félmeztelenül volt, csak egy fehér hosszú nadrágot viselt, ami tökéletesen állt barna felsőtestéhez. Világítóan kék szeme szinte perzselt, ahogy rám nézett. Behúzott a kapun, és magához ölelt.
- Mondhatok valamit?- kérdezte köszönés helyett.
- Természetesen- mondtam mosolyogva.
- Őrülten beléd szerettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése