Gyorsan felröppent a hír, hogy valaki újra pénzt akar csinálni a Moulin Rouge poros színpadából és függönyeiből. Azonban mindenki nevetett. Több mint egy évtizede gazdátlanul várta a szórakozóhely, hogy új csillagok ragyogjanak fel s azok fénye világítsa be, mindeddig sikertelenül. Mi változott volna meg? A párizsi emberek tisztában voltak azzal, hogy ez nem az első próbálkozás, hiszen manapság az efféle helyek újra felkapottá váltak, a kiegészítő szolgáltatások pedig csak még nagyobbat dobnak az értéken. Ennek ellenére nem érdekelt senkit, mert csak egy ostoba kísérletnek gondolták, ahogyan eddig is mindegyik próbálkozást, melyek megfulladtak.
Amit azonban nem tudtak, hogy most ki vásárolta fel a régmúltú, belvárosi helyet. És bizony arról sem volt fogalmuk, mennyien akarnak részt venni ebben a játékban. Persze, ha csak elképzelésük lett volna mindezekről, nem nevettek volna Xavier Moreau-n. Ő volt ugyanis azaz elvetemült, kő gazdag ifjú, aki megpróbált pénzt keresni ezen az üzleten. Mellette persze az egész családja részvényes volt, de az 52%-os tulajdoni jog mégiscsak Xavier kezében volt. A húga volt a második, akinek nagyobb rész jutott a vállalkozásból, de persze a kedves papa, no meg a nagybácsi sem maradhatott ki ebből a buliból, melyhez nagy reményeket fűztek. Ugyan Xavier még csak társtulajdoni joggal sem ruházta fel egyiküket sem, a húgának mégis volt némi beleszólása a dolgokba. A fellépőknek pedig a világot jelentő deszkákat is megcsillogtatta a lehetőség, így keményen dolgoztak a sikerekért, a pénzről nem is beszélve. Az ötletgazda és tulajdonos úriember igen szép számokat ígért be már az első műsoros este után.
Persze Xavier és Ophélie a legjobbakat válogatta össze, akiknek valóban volt tehetségük, és itt nem feltétlenül a művészeti egyetem hallgatóira kell gondolni. A fiatal Moreau úr előéletének köszönhetően ismerte a klubok és az utcák ünnepelt sztárjait is, akik kaptak az alkalmon. Igaz, a fellépők között volt néhány gazdag fiúcska és lányka... Megesett, hogy az énekes már régen ismert díva volt, mire idekerült. De milyen hely lenne a Moulin Rouge, ha nem lenne ilyen összemosódás a társadalmi rétegek között?!
És még nem is beszéltünk arról, hogy a háttérben milyen mocskos üzleteket indítottak el Xavierék. Persze ez inkább a nagybácsi, Christian nyomására történt. Nyílt titokká vált az alkalmazottak között, hogy a pincérlányokkal kötöttek némi egyességet s azok megfelelő összegekért cserébe egyéb szolgáltatásokat is nyújtanak a kedves vendégeknek. Ami pedig a drogokat illeti... nos, hivatalosan sosem lesz elismerve természetesen, de kedves Xavier barátunk múltját ismerve - amelyben tetemes mennyiségű kábítószer sorakozik -, előfordulhat, hogy efféle apróságok is akadnak majd a pultban.
Egy hónappal azután, hogy kinevették az újranyitást Párizsban, az újságok címlapján tűntek fel a jól ismert vérvörös betűk, s hirdették a két nap múlva esedékes megnyitó ünnepséget, melyre minden érdeklődőt szeretettel várnak. Néhány engedményt is tettek, mint például az ingyenes italfogyasztást egy teljes órán át. Emellett pedig kedvezmények hosszú sorát, hogy még több bevételt szedhessenek első alkalommal. És persze az egész estés show, amire mindenki készült és kíváncsi volt. Tánc, zene és az elmaradhatatlan ragyogás! Ugyanis ez volt a cél, hogy a Moulin Rouge új szárnyakat kapva csilloghasson Párizs égboltján.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése