Kicsit elbambulhattam, mert Meli megfogta a vállam, és óvatosan megrázott.
- Hé Sacha. Baj van?
- Ni...nincs. Mert? - kérdeztem zavartan.
- Csak mert vörös lettél. Biztos jól vagy? - tette rá a homlokomra a kezét.
- Persze, nincs semmi bajom, csak... csak emlékek.
- Egy 'ismerős' miatt nem szokott egy nő csak úgy elvörösödni. Rosszat tett veled?
- Neeem, egyáltalán nem.
- Akkor együtt voltatok.
- Nem, soha nem volt közöttünk hivatalos kapcsolat, de mind a ketten magunkénak tekintettük a másikat.
- Na, ilyenről még nem hallottam. - Kerekítette el a szemét, és felvette a földről a dossziéját, majd elrendezte benne a papírokat. Mikor a kezébe akadt egy hosszúkás fekete kemény lap, izgatott lett, szétnyitotta, és az orrom alá dugta.
- Nézd, nézd, nézd! - szökdécselt. Olvasni kezdtem.
Kedves Saleisha Verton!
Az E.U.Br.H. szeretettel meghívja Önt, a 2019. 11.11-én 20 órakor tartandó Jótékonysági Báljára.
Megjelenés: alkalomhoz illő öltözetben. Belépés: meghívóval. Helyszín: 4-6 Dycken's Street, Brussels.
Üdvözlettel: Joshua Silter Vezérigazgató
- Mi a faszom ez? - kérdeztem a legszebb magyarsággal hangomban.
- Estély. Miért, minek hangzik? Babazsúrnak? - nézett rám Melinda, úgy mintha most szabadultam volna a sárga házból. - Jössz? - tette fel a döntő kérdést, amiért igazából jött.
- Nem tudom... bál, tehát estélyi ruhába kéne öltözni. Nincs olyanom.
- Az nem baj. Majd veszünk. Tudom mennyi a fizetésed, nyugodtan megengedheted magadnak. - aranyos arcot vágott, de közben bosszantott is. Nem szeretem ha rám erőltetnek valamit. Főleg akkor, ha nincs okom arra, hogy ne menjek. Utálom ezt.
- Nem tudom, Melinda. - válaszoltam diplomatikus francia nyelven. Hidegvérrel oltott vissza németül, majd mindketten nevetésben törtünk ki. Mikor abbahagytuk, sóhajtottam, és a legkisebb porcikámat is átjárta a tömény rózsaillat. Az asztalom felé fordultam, és megugrott a szívem.
- Mit fogsz csinálni ezekkel? - mutatott Meli a virágokra.
- Fogalmam sincs. Szerintem... nem tudom. - vihogtam kínomban. Egyedül akartam lenni. - majd megoldom. De most ha megbocsát Miss Mouton, fel szeretnék készülni az elkövetkezendő megbeszéléseimre.
- Persze Miss Verton. nem akarom feltartani. Elnézést a zavarásért. - mosolygott ő szelíden, és kiment az irodámból. Mind a ketten tiszteletben tartottuk azt, ha a másiknak dolga volt, és kíméletlenül elküldtük, ha láb alatt volt.
A napom nagyon jól telt, ahhoz képest, hogy be voltam zárkózva. Az új befektetőket lenyűgöztem, az egyik elhívott kávézni is. Sajnos németül kellett vele társalognom, így nem tudtam igazán érvényesülni, de nem is érdekelt. Csak Zac és a rózsák jártak a fejemben, minden apró jel ezt juttatta eszembe. A nap végén fáradtan, de elégedetten mentem le a garázsba. Groger amint meglátott, kipattant a bódéjából, odafutott hozzám, és vörösen felém nyújtotta a kulcsokat.
- Tessék Miss Verton! - közben még jobban elvörösödött.
- Köszönöm Groger, aranyos vagy! - majd adtam az arcára szórakozottan egy puszit. A feje cékla, majd bíbor színben pompázott. Végigsimítottam a vállán, majd megfordultam és a kocsimhoz mentem. Kinyitottam és beültem. Tömény rózsaillat csapott meg, de gondoltam, hogy az irodámban lévő virágok égették bele az illatukat az orromba. Beindítottam a babámat, majd kihajtottam a garázsból. Az első lámpáig jutottam el, mikor érdekes lett a folyamatos, nagyon erős illat. Hátranéztem az ülésekre, és ott százával pompáztak vörös és fekete rózsák egyaránt. A kártya most is ott virított a virágok tetején. Pár másodpercig nem tudtam mozdulni, aztán elöntött a méreg. Előrefordultam, láttam, hogy zöld a lámpa, de mielőtt elindulhattam volna, a mögöttem lévő bunkó paraszt éktelen dudálásba kezdett. Egyesbe raktam a Hondát, kövér gázt adtam, és már hatvanon voltam. Kettes, száz. Hármasba váltottam és százharminccal száguldottam az egyenesen. Persze a büdös paraszt már hatvannál lemaradt. Elmentem egy benzinkútig, ott megfordultam, és fél percen belül már a garázs előtt voltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése