Borongós nap volt. Zsófi gyanútlanul kapcsoltba be a tévéjét, hogy megnézze az aznapi híreket.
Ezekben a hetekben tört ki az a Líbiai helyzet, amivel minden tv csatorna foglalkozott és még a rádióban is csak erről dőlt a "rizsa".
Zsófit ezek az események kicsit mélyebben érintették, mint a többi korosodó, 60-as éveiben járó nőt.
Ugyanis fia, Andris már 3 éve bevonult ENSZ békefenntartónak.
Emlékezett rá, amikor elbúcsúztak. Megölelte fiát az Appache helikopter előtt, ami rá és a többi zöldfülűre várt.
Azt hitte, hogy a szíve fog megszakadni és már csak a hírekben fog a fiáról hallani, mint áldozatról, akit lelőttek valahol az isten háta mögött a barátaitól és családjától távol.
Tehát bekapcsolta a tévét, kapcsolgatott párat.
És hát persze megint miről szóltak a hírek? Líbiáról.
A bemondó egy hírt kapott a műsor közben. Ez a hír elég sokkoló lehetett, ugyanis falfehér arcáról csak ezt lehetett leolvasni.
- Hölgyeim és uraim, új híreket kaptunk az Észak-Afrikai helyzetről.
Elmondja itt a fickó, hogy egy videokazettát kaptak a francia nagykövetségen,aminek a tartalmát annak a célra vették föl és adták föl, hogy elrettentsék és kivonulásra késztessék a "civilizált világ" erőit.
A videón két afrikai és egy térdelő letakart fejű, néhol vérfolttal szennyezett egyenruhás férfi.
A két néger elmondták a saját monológját, fenyegetőztek és a többi, és a többi.
Zsófit nem is érdekelte volna túlságosan ez a felvétel... mostanában a líbiaiak naponta küldenek be ehhez hasonló fenyegető videókat, de ez valamiért más volt.
Zsófi végig a térdelő férfit nézte. Valami nagyon ismerős volt neki, de nem tudta, hogy mi lehet az.
Végül a tévén keresztül is kivehető ördögi vigyor kíséretében az egyik fekete férfi levette a férfi fejére tett zsákot.
És akit meglátott a fél világ a televízión keresztül, az Andris volt összevert képpel, félig ájultan.
Andris összes rokonában és ismerősében megfagyott a vér.
Ekkora a terroristák megfogták Andris fejét és közelebb húzták a kamerához, hogy jobban lássák a megijedt európai tévénézők.
Ekkora Andris alig hallhatóan csak ennyit mondott, magyarul, búcsúzásképp:
- Van egy közös, szent vigaszunk. A lélek él, találkozunk.
Épp, hogy csak kipréselte magából, máris kapott egy hatalmas pofont egy kalasnyikov puskatusával, amitől elájult. A film forgatói nem is haboztak sokat: Andrist és még 3 másik társát, (akik szintén foglyok voltak) falhoz állították és kivégezték őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése