Gyönyörű, elefántcsont színű, gyöngyökkel díszített ruhámban forogtam a tükör előtt. Felül egy fűző fonta körém, olyan darázsderekat kölcsönözve nekem, amilyenre mindig is vágytam. Az alsó része könnyű selyemből volt, ami lazán omlott a földre, hosszú uszályba nyúlva. Szőkésbarna hajamban királynőhöz illő fejdísz ékeskedett. A Nap besütött az ablakon, és megcsillant a kontyomba tűzött dísz. Szép lassan végig néztem magamon a tükörben. A feltűzött,hullámos hajamról,a gyöngyökkel díszített fűzőn keresztül lesiklott a tekintetem a szép esésű,szatén szoknyán, majd szemem elidőzött a cipőmön. Olyan színe volt,mint a ruhámnak, és az oldalán gyöngyberakás fénylett.Nem volt túl magas sarka,hogy az oltárhoz menet járásom kecses,ne esetlen legyen.Még egyszer végig mértem magam. Tökéletesen mutattam az esküvői ruhámban. Álmélkodásomból az orgona hangja zökkentett ki. Megfordultam, kicsit megemeltem a szoknyámat, nehogy rálépjek. Felvettem az asztalról a vörös rózsákból és a beletűzdelt fehér virágokból álló csokromat. A koszorúslányok a csokromhoz illő ruhában vártak rám. Megfogták az uszályom szélét és lassan elindultunk. Apa lélegzete elakadt mikor meglátott,mintha nem akarta volna elhinni, hogy az ő kicsi lánya perceken belül férjes asszony lesz. Óvatosan belé karoltam és rá mosolyogtam. Az orgona ütemére léptünk be a templomba. Vőlegényem szemében csodálatot, boldogságot, de félelmet is láttam egyszerre. Ezután csak Őt néztem, csak Rá tudtam figyelni. Azt ahogy rám nézett, azt a pillantást soha nem fogom elfelejteni. Mintha kizártam volna a külvilágot, és a körülöttem lévő, majd kétszáz fős vendégsereget. Nem törődtem velük, pedig kislány korom óta arra vágytam, hogy mindenki engem nézzen, csodáljon és elismerően súgjon össze:
- Nézd milyen szép menyasszony!
- Milyen szerencsés a férje!
Ez mind meg volt, mégis apróságnak tűnt, hisz Ő ott várt rám az oltárnál csillogó szemekkel, és ez többet jelentett, mint gyerekkori álmom, sőt bármi másnál többet ért. Lassan mentünk,a nászinduló ütemére lépkedve. Már alig vártam, hogy odaérjek Hozzá, de kiélveztem minden pillanatot, amíg engem csodáltak. Megálltunk, apa egy puszit nyomott az arcomra és könnybe lábadt szemmel odament anya mellé. Ő állt ott előttem, odaléptem Hozzá és Ő megcsókolta a kezem. Csodálattal nézett rám, láttam a szerelmet a szemében, gyönyörű volt, a legvonzóbb férfi akit valaha láttam. Az oltár felé fordultunk, elkezdődött a szertartás. A pap beszédére szinte nem is figyeltem, csak Rá koncentráltam. Minden annyira szép és elbűvölő volt. És Ő állt mellettem. Akkor tértem csak vissza az álomvilágomból, mikor a pap megkért, hogy ismételjem, amit mond. Szóról szóra mondtam utána a házassági esküt amit előttem Ő is letett. Majd felhúzta az ujjamra a gyűrűt, és megcsókolt. Úgy éreztem én vagyok a legboldogabb nő ezen a világon.
Megtaláltam a Hercegemet, aki elhiszi, hogy a Nap is értem kel fel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése